Nem mondanak igazat az állásinterjún?
Hát persze, hogy nem!

Ha interjúztatott már jelöltet, aki gyógyszerésznek vagy szakasszisztensnek jelentkezett a patikájába, biztosan találkozott már a problémával: az önéletrajzában a valóságosnál sokkal szebb képet rajzol, és a felvételi beszélgetésen is mindent megtesz, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki róla. Valójában ez teljesen normális, Ön nem ezt tenné? Mi pedig adunk pár tippet, mit kell tennie a munkaadónak, hogy kiszűrje a valóban jó embereket.

A bbc.com bemutatja Nilan Peiris, a TransferWise növekedésért felelős elnökhelyettesének a trükkjét, aki több embert interjúztatott, mint amennyivel mi egész életünkben együtt fogunk dolgozni. Cége, a pénzáutalásokkal foglalkozó TransferWise az elmúlt három évben 60 főről 650-re növelte alkalmazottai számát Londonban. Peiris mindet jelentkezőt meghallgatott, és végül úgy összegezte tapasztalatait: „egy sem volt, aki legalább egy kicsit ne lódított volna”. Ezeket a hazugságokat azonban egyáltalán nem volt nehéz kiszűrni, sőt reagálni is tudott rájuk. Amikor például megkérdezte, miért akarnak a cégnél dolgozni, a legtöbb jelölt azt mondta, szenvedélyesen érdekli a pénzátutalás. Peiris válasza ez volt: „Oké, ez nem igaz. Én nem rajongok a pénzátutalásért, a cég alapítói sem, sőt itt senki sem. Mi a valódi ok?”

Ez lehet az, hogy egy gyorsan növekvő cégnél vagy a technológiai iparban akarnak dolgozni, de lehet ezer másik oka, nem utolsó sorban a jó kereset. De Peiris nem is a valódi okra volt kíváncsi, hanem arra, a jelölt hogyan viselkedik egy váratlan, kínos helyzetben. „Ha képes volt arra, hogy őszinte legyen és megnyíljon, akkor továbbléphettünk.” Több HR-szakértő is egyetért abban, hogy a „kizökkentés”, a „meghökkentés” lehet az az eszköz, amelynek segítségével többet lehet megtudni a jelöltről.

Mit számít, hogy hazudott?

Bár nem pártoljuk a hazugságot, azzal érdemes tisztában lenni, hogy a jelentkező nem azért „szépítette” kicsit az önéletrajzát, vagy próbálta magát jobb színben feltüntetni, mert velejéig romlott, hazug gazember, hanem azért, mert a rendszer erre kényszeríti. Mi, a felvételiztetők is szívesebben hívjuk be azt, aki elkápráztat minket rengeteg tapasztalatával. A huffingtonpost.com egyenesen azt magyarázza, miért kell hazudni az állásinterjún. Mindenki ismeri például a kissé már sablonos kérdést: „mi a legnagyobb gyengéje?” Mi lehet erre mondani: „mindent az utolsó pillanatban csinálok” vagy „akkora rendetlenség van az íróasztalomon, hogy tíz perc, mire megtalálok valamit”? Biztos, hogy Ön sem venné fel azt a jelöltet, aki így válaszol, ráadásul nem fog, mert ha kicsit is meg szeretné kapni az állást, úgyis elolvasott már pár cikket az interneten, ahonnan megtudhatta (?), mit akarnak hallani a munkaadók.

Valójában így nem az a kérdés, „kicsit lódított-e” a jelölt a beszélgetésen (mert természetesen igen), hanem az, hogy alkalmas-e arra a feladatra, amit el kell majd látnia. Az új kolléga személyiségének elemzésére a profi HR-esek teszteket használnak, de ez az eszköz nem patikába való. Az Ön dolga, hogy eldöntse, milyen személyiségjegyek szükségesek ahhoz, hogy az új ember a csapat hasznos tagja lehessen. Csapatjátékos legyen vagy magányos harcos (vezető)? Introvertált vagy extrovertált személyiségre lenne inkább szükség? Előbbi akkor ideális, ha az új kolléga fő dolga a magizás vagy az áru átvétele lesz, utóbbi pedig akkor előnyös, ha sokat expediál.

 

Ami még érdekelheti...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × három =